Az első kis tavasziak

Virágbabák. 

Az elsők. 

A hóvirágról nincs kép, pedig helyes lett. Majd ha kikerül az évszakasztalra akkor elcsípem.

Épp abban a sorrendben szeretem őket ahogyan készültek.

Először a kis Krókusz. Sok bajom van vele, ő lett a legkevésbé olyan mint amilyennek elképzeltem. A lányom viszont őt szereti a legjobban.

Sokat küzdök a gyapjúfilccel. Ilyen pici méretben egyáltalán nem mondható kezesnek.

A második Ibolya. Amíg csak lelki szemeim előtt létezett, biztos voltam benne, hogy abszolút kedvencem lesz. Elsősorban a lila szín miatt, no meg magát az ibolya virágot is annyira nagyon szeretem.

Nagyon helyes lett a kis selyemkendőjével, de csokornyi ibolyát képtelen voltam a kezébe varázsolni az adott anyagokból, pedig az ibolya nekem bizony csokorban ibolya.

Nárcisz.

Majdnem nem is csináltam, mert magát a virágot nem is szeretem annyira.

De aztán mégis

No és most ő a kedvencem Nárcisz hercegecske. Csillogó zöld övvel a derekán, selyemingben amin csak átsejlik a ragyogó sárga.

A képek korán reggel készültek a nappaliban. Kint még szürkeség. Nem nagyon volt kedvem kimenni a kertbe. Persze nem is biztos, hogy olyan jól mutattak volna a havas sártenger közepén.

Be kell érnetek ezekkel a nem túl éles és nem is teljesen hű képekkel. A kék selyemkendő előtt kicsit olyan mintha valami Kimittudon álldigálnának, kicsit zavart mosollyal.
Vagy valami kötelező iskolai fotózáson :D

Babacsalád

Drótos babacsalád. Kicsit nagyobbak lettek mint a bútorok.

Nem csak a mi babaházunkban, hanem a sajátjukban is.

De azért remekül működnek így is.

Ők a második család rövid időn belül és nemsokára nekifogok a harmadiknak.

Még nincsenek saját szabályaim. Minden család más lesz. Mindegyiket a nulláról kezdem kigondolni is.

Na jó, nem egészen a nulláról, de nulla közeli állapotról. 

kicsit nagyobb pici királylány

Az volt a kérés, hogy amolyan hosszú lábú nyúlánk királylány legyen.

Öltöztetős, de nem kell nagyon nagy.

Drótos? nem drótos?

Végül lebeszéltem Anikót a drótról, mert egy ekkora babának a karjában már nem működik olyan jól a pipatisztító, mert egyszerűen nincs annyi ereje, hogy megtartsa a körülötte lévő anyagot.

Meg aztán a gyerekeket az ilyen elbűvölő, felnőttek szemében rendkívül hasznos részletek nem is annyira fontosak.

Mikor a lányom 3 éves volt, a Manófalva Waldorf oviba jártunk hetente egyszer kisoviba.

Rengeteg időt töltöttem el a gyönyörű babaházzal és annak babáival.

Tele volt apró részletekkel ez a ház: egészen apró kis csészék, teafőző, aprócska lábosok, alig 1cm hosszú picike fakanalak stb.

És ott voltak a gyönyörű babák. Nem, nem tökéletesek hanem meleg szívvel áthatottak. Sok apró részlet hímezve a ruhájukra, érezhető volt hogy nagyon sok törődést kaptak, mind a készítőtől, mind pedig a gyerekektől akik játszottak vele. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen babaházba aztán tényleg drótos baba kell, hogy le tudjon ülni vagy oda tudjon állni a tűzhelyhez.

Az igazság azonban az, hogy erre a funkcióra igazából egy bábfilmesnek van szüksége, akinek a különböző beállított fázisokat kell lefotóznia. A gyerek nem így játszik. Nem állít be jeleneteket, hogy utána azt nézze mint egy állóképet, hanem a babák folyamatosan élnek és mozognak a keze között és lelki szemei előtt.

Ezért van az hogy akár egy fadarab is lehet királylány.

Ezek az életemben először látott babaházas waldorf babák is ilyenek voltak. Nem volt bennük drót. Lelkük viszont volt.

Végül nem bírtam ki, mert ugye én is felnőtt volnék és a karjába végül tettem drótot. Remélem a lelke is belekerült. Kb 20cm. Gyapjúval van tömve, teljesen meztelenre vetkőztethető. 2 ruha készült hozzá, aprócska cipellőjét horgoltam. A haja fix, sőt a koronája is a fejéhez nőtt. :)