Amikor réges-rég megvarrtam életem első néger babáját magamnak, csak úgy hogy lássam milyen az, azonnal előkerült valaki aki meg akarta vásárolni. Hagytam. Akkor azt kérte csináljak egy fiút is, mert neki van egy ilyen fia is. Elkezdtem, de a megrendelő eltűnt. Így az utolsó simítások jó sokáig várattak magukra. Végül most karácsony előtt fejeztem be, hogy ő is utazhasson a vásárokra.
Amikor a lányom megtudta, hogy vásárfiává lett a régóta polcon üldögélő Zozó, elsírta magát. Ő végig abban a tudatban élt együtt ezzel a babával, hogy ez az ő babája és csak azt kell ki várnia, hogy befejezzem. Így aztán észrevétlen visszacsempésztem a vásárra szánt holmik közül és inkább a születésnapi asztalra ültettem.
A lányom szerint ez egy lány és Petrának hívják és ő már csak tudja, hiszen az övé.
